Ötvenöt évvel ezelőtt, az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjában „debütált” a Rákóczi túrós lepény. Kevesen tudják, hogy semmi köze nincs az erdélyi fejedelemhez, és mai változatát sokan nem az eredeti recept alapján készítik. A XX. század első fele magyar konyhaművészetének megújítója, Rákóczi János cukrász és mesterszakács 116 évvel ezelőtt született a Dombóvár környékbeli pusztákon, Felsőleperden.
Gábor Sándor dombóvári mestercukrász szeptember végén a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületével, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal és a Dombóvári Helytörténeti Múzeummal karöltve megrendezi Dombóváron az I. Desszert Ünnepet, ahol bemutatók és versenyek formájában az édességek mellett a desszertborok is reflektorfénybe kerülnek majd. Ekkor kerít alkalmat kihelyezett ülésére a Hungarikum Akadémia Bizottság.
Az egész ország fogyasztja és szereti a Rákóczi túrós lepényt, csak éppen nagyon kevesen tudják, hogy megalkotója révén Dombóvárhoz kötődik. Rákóczi János hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1938-ban már készítette ezt a finomságot, melynek receptje nyomtatásban először halála előtt két évvel, 1964-ben kiadott Konyhaművészet című könyvében jelent meg. Ez a legmagyarabb magyar desszert, hiszen minden hozzávaló megtalálható itthon.